Búvár határozó

Az amur eredeti élőhelyén kimondottan folyóvízi hal. A kínai nagy folyók, a Jangce, a Sárga folyó (Huang he) és a Hszicsiang (Xi Jiang), valamint az Amur középső és alsó folyása volt a bölcsője, azonban a kínai tógazdaságok munkájának köszönhetően hamar átlépte eredeti élőhelyének határait. Ma már elmondhatjuk, hogy az egész világon elterjedt. Kínából előbb egész Dél-kelet Ázsiát, majd Tajvant, Japánt, innen egy nagyot ugorva az Egyesült Államokat és egész Európát meghódította. Az amerikai kísérletek célja az elszaporodott vízi növényzet kordában tartására képes halfaj megtalálása volt. Ezt a feladatot az amur remekül ellátta. Arra azonban nem gondoltak, hogy amur tenyésztése eredetileg a megfelelő „húsmennyiséget” termelő hal tartását célozta. Kínában a népesség élelmezése ugyanis nem kis feladatot jelent.
Az Amur remekül hasznosítja a táplálékot, viszonylag gyorsan képes jelentős testtömeget elérni. Magyarországra 1963-ban került, eredetileg kizárólag tógazdasági célra. A hal növényevő képessége azonban felkeltette a horgászvíz-kezelők érdeklődését, és úgy gondolták, megtalálták a hínármezők „gyilkosát”. Az elképzelés ugyan jó, de a cselekvés sajnos elhamarkodott volt. A tógazdaságokból előbb az egyesületi vizekbe és a csatornákba, majd előbb-utóbb a folyókba, holtágakba került halunk. A helyzet ugyanis az, hogy amíg a telepítés zárt területen történik, addig az állomány szabályozása halászati eszközökkel megoldható. Magyarul a kihelyezett amurokat „munkájuk végeztével” egyszerűen kihalásszák, jobb esetben a horgászokkal kifogatják. A természetes, összekapcsolt rendszert alkotó vizekben ez nem megoldható.