Nem is igazi kérdés, persze, hogy computer! Talán érdemes egy kicsit körüljárni ezt a témát újra, mert a tanfolyamon elhangzottak sokaknál feledésbe merültek és nem is értik igazán, hogy miért és mit nézünk a computeren.
Az egész táblázatosdi John Scott Haldane kezdeményezésére és rendszerező, kísérletező elméjének köszönhetően indult útjára 1908-ban. A főleg haditengerészeti nehézbúvár munkák során tapasztaltak alapján már korábbról létezett egy sor információ. Haldane, aki magán és fián is kísérletezve vizsgálta az akár mérgező gázok hatásait az emberi szervezetre, állította össze az első táblázatot amely a nitrogén beoldódását mutatta különböző mélységi zónákban és az eltelt idő függvényében.
Fontos megérteni és elfogadni, hogy a nitrogén beoldódásának pontos mérésére nincsen lehetőség, így senki nem tudja, hogy az adott személyben éppen mennyi van a búvárkodás közben, után. Azt tudjuk, hogy másképpen oldódik a különböző szövetekben. A vérben egészen gyorsan, a csontban elég lassan és közte a többi zsír, izom, bőr …stb is valahogy.
A semminél mégis sokkal jobb egy elméleti modell elméleti szövetekkel. Sokkal biztonságosabbá vált a búvárkodás. Később a táblázatokat sokan továbbfejlesztették. Haldane öt elméleti szövetcsoportokat hozott létre a modellhez a gyorstól a lassúig és ezekkel számolt.
Modellek fejlődése
Dr. Albert A. Bühlmann és Dr. Max Hahn nevéhez fűződik egy új, modern tudományos alapokon nyugvó dekompressziós táblázat család létrehozása, mely figyelembe veszi a tengerszint feletti magasságot és már tizenhat szövetcsoporttal számol.
Legismertebb képviselője a Deco92 névre hallgató táblázat. Természetesen nem csak levegőre, hanem Nitrox-ra is kidolgozták.
Sokat lendített a biztonság felé Richard L. Pyle és Bruce R. Wienke munkássága, mely a Deep Stop-hoz és a Suunto RGBM modell kidolgozásához vezetett. A fentiekről sokkal részletesebben a kezdő és a haladó búvártanfolyamainkon esik szó.
A Deep Stop-os modellről többet olvashatsz az erről szóló Blog bejegyzésünkben.
Készült erről egy videó is, tekintsd meg!
Táblázat használata
Nézzük, hogyan használunk egy táblázatot. Tervezzünk egy 33 perces merülést 20 méteres mélységbe. Ha nincs a táblázatban a kívánt érték, a nagyobb biztonság érdekében a rosszabb opciót kell választani. A tervet merüljük a rosszabb opció adataival számolva.
Lépések:
– Nincs 20 méter, 21-et választunk
– Ellenőrizzük a maximum időt, hogy tervezhetünk-e ilyen merülést egyáltalán
– Nincs 33 m, 35-öt választunk
– Megállapítjuk a nitrogén csoportot
Merültünk, pihentünk a felszínen. Ittunk sok vizet. Tervezzünk egy ismételt merülést 1,5 óra múlva 17 méteres mélységbe és 20 percre.
Lépések:
– A nitrogén csoportunkhoz (G) megkeressük az 1,5 órát
– Megállapítjuk az aktuális nitrogén csoportunkat (E)
– Megállapítjuk a maradék nitrogén időt a tervezett mélységben (30perc)
– Hozzáadjuk a tervezett merülési időhöz és elvégezzük a tervezést a kapott értékre (50 perc)
Mire jó mindez? Például arra, hogy meglássuk azt, hogy másfél óra felszíni idő után is még annyi nitrogén marad bennünk, amennyit egy harminc perces merülés alatt gyűjtöttünk volna magunkba 18 méteren. Könnyű belátni, hogy a következő 20 perces merülést már nem is tudnánk megtenni 18 méteres mélységbe a táblázat alapján. Itt jönnek a képbe a computerek.
Na végre! Computer!
Táblázat használata során azt kell feltételeznünk, hogy a merülés teljes ideje alatt a fenékmélységen vagyunk. Valójában nem ez történik, de a folyamatos változást, hogy mennyi időt töltöttünk milyen mélységben, nem lehetséges követni nagyon komoly számítások nélkül. Ezt a számítási feladatot veszi át a computer, a mért mélység és idő, valamint a használt légzőgáz ismeretében sokkal pontosabb beoldódási értékekkel képes számolni. Ha van hozzá jeladónk és a palacknyomást is tudja figyelni, akkor még a légzésünk alapján a maradék víz alatt tölthető időnket is meg tudja becsülni. Nélkülözhetetlen eszköz tehát a búvár számára. Természetesen csak akkor, ha ismeri a használatát és az elméleti alapokat is. Nyújthatnak extra szolgáltatásokat is, mint például egy digitális tájoló funkció.
Nem elég, hogy a búvárcomputer folyamatosan számol a változó mélységekben eltöltött időtartamoknak, hőmérsékletnek, légzőgázoknak megfelelően, hanem figyelembe véve a korábbi merülések adatait, kalkulálja a beoldódott nitrogént és számunkra, egyetlen számban fejezi ki. Ez a szám pedig nem más, mint az, hogy az adott mélységben mennyi időt tölthetünk el anélkül, hogy a merülésünk dekompressziós megállót tartalmazzon. Ez a szám a No Dec Time. Nagyon leegyszerűsítve ez a lényeg. Ennyi időnk van még az adott mélységben nitrogén ügyben.
Az ábrán látható kijelzés szerint már merültünk 21,5 méterre, most 15 méteren vagyunk, 22 perce merülünk és még 42 percig maradhatunk ebben a mélységben. 42. Pont 42? Hiszen ez a végső válasz az Élet, a Világmindenség és a mindent érintő kérdésre is! Jók ezek a modern Computerek!
A computerek fejlődéséről, a főbb állomásokról és egy merülés során megjelenített információkról korábban már készült egy videó, tekintsd meg! A videóban a merülés és a példák során egy Suunto computer szerepel.
Kérlek iratkozz fel a Youtube csatornámra, sokat segítenél vele.
Ha már Suunto. Alább olvashatod a Zoop magyar nyelvű használati útmutatóját. Alap beállításait és a kijelző adatait tekintve használható a Gekko, Viper, Vytec de akár a sokkal komolyabb D sorozat esetén is. Hangsúlyozom, alap kijelzés és beállítások esetén.
Ha kérdésed, észrevételed van, vagy hozzászólnál, tedd meg bármelyik elérhetőségünkön, vagy itt a bejegyzés alatt!
A Blog bejegyzésben szereplő tudásanyag semmiképpen sem helyettesíti a búvártanfolyamot. Kérlek ezeket az írásokat kiegészítésként, érdekes fókuszpontként olvasd.
