Deep Stop, Pyle Stop, Mélységi megálló. Nézzük meg, mi ez, kell-e nekünk. Rekreációs búvárok vagyunk, halacskákat nézegetünk, semmi dekompressziós megállót igénylő merülés. Maximum 30-40 méter. Megyünk a Guide után, nem lépjük túl a 10m/perces emelkedési sebességet és szuper minden.
A merülés végéhez közeledve a vezető bemutatja a fenti kézjelet amivel jelzi, hogy itt az ideje megcsinálni a biztonsági megállót. Ekkor felemelkedünk hat és három méter közé, eltöltünk három percet, majd befejezzük a merülést.
Mivel az utolsó tíz méteren van a legnagyobb nyomásváltozás, itt különösen fontos a lassú emelkedés a buborékok növekedésének és felhalmozódásának elkerülése érdekében. Nyilvánvalóan azt célozza a biztonsági megálló is, hogy a lehető leglassabban tegyük meg az utolsó tíz métert.
A fenti ábrán egy klasszikus, sematikus profil látható a korábbi maximális emelkedési sebességgel és a biztonsági megállóval. Valahogy mégis kialakult fejfájás, fáradtság a merülések után. Persze iszunk sokat, lenyom a nitrogén, inkább merülünk nitrox-al. Voltak akik inkább továbbfejlesztették a modellt.
Suunto RGBM
Bruce R. Wienke munkássága alapján készült el a Suunto-val közösen az RGBM model, mely csökkentette az emelkedési sebességet és bevezette a folyamatos dekompresszió fogalmát amivel számolt is az utolsó tíz méteren, természetesen egyéb más újítás mellett. Ez a modell 1999-ben mutatkozott be a Vyper-ben, a Cobra-ban és a Stinger-ben.
No de vissza a halacskákhoz. Richard L. Pyle is szerette megfigyelni a halacskákat és fel is fedezett több, korábban ismeretlen fajt, mint a fenti képen látható Belonoperca pylei-t. Pyle 60-80 méteres mélységekben keresgélt és fogott halakat, melyeket a felszínre vitt, berakott akváriumba és tanulmányozott. Azt vette észre, hogy ha fogott halat, akkor a merülés után semmi baja sem volt, ha nem fogott halat, akkor rosszul érezte magát. Levertség, fejfájás, fáradtság…
Mi volt különbség? Amikor nem fogott semmit, dekompressziós megállókat betartva emelkedett a felszínre. Ha fogott halat, akkor mélyebben is tartott megállókat azért, hogy a halak úszóhójagja tudjon alkalmazkodni. Ha a dekompressziós megállókat tartotta csak be, a halak elpusztultak.
a ’90-es évek második felében kialakított egy modellt a dekompressziós megállókat tartalmazó merülésekhez és beleépített a megfigyelésein alapuló Deep stop, Píle stop, mélységi megálló rendszert. Ennek lényege, hogy bizonyos kalkuláció szerint a mélyben is megáll két percre. Ezzel a modellel sokkal biztonságosabban lehet felemelkedni, így gyorsan elterjedt.
Deep Stop RGBM
Pyle és Wienke a Suunto támogatásával kidolgozott egy közös algoritmust, mely 2004-ben jelent meg a Vytec DS-ben. Ha bekapcsoljuk a deep stop rendszert, akkor mélységi megállókat ír elő emelkedéskor és nincsen javasolt biztonsági megálló, folyamatos dekompresszió van helyette csökkentett emelkedési sebességgel, mely 8 méter percenként. Ez a kulcs. Ha átlépi a búvár a maximális emelkedési sebességet a felemlkedés során akkor azonnal kötelező biztonsági megállót ír elő a computer. Mennyiben érdekes ez egy rekreációs búvár számára? A következő túrán kiderítem. Bekapcsolom ezt a funkciót a Vytec-en és így merülök. A tapasztalatokról egy videóban számolok majd be.
Azóta elkészült a videó, lejjebb megtekintheted.
Emelkedj minél lassabban, tölts el a lehető legtöbb időt 3-10 méter között!
További érdekes tartalmakat találhatsz a többi aloldalon, különösen a Búvároktatás szekcióban.
Búvárkodással, kirándulásokkal és egyéb érdekességekkel kapcsolatban látogasd meg Youtube csatornámat és kérlek iratkozz fel rá.
A Blog bejegyzésben szereplő tudásanyag semmiképpen sem helyettesíti a búvártanfolyamot. Kérlek ezeket az írásokat kiegészítésként, érdekes fókuszpontként olvasd.
